vagyis Kőrösi Katalin... :-)
Igen, ez az anagramma megoldása is...
A bloggal kapcsolatos levelezések alapján úgy gondolom, itt az ideje néhány gondolatot írnom magamról:
30 éves nő vagyok. Életem egyharmadát Feri párommal töltöttem már, aki különlegességével úgy érzem örökre meghódított... Bella művésznő két és fél éves szülinapját hamarosan ünnepeljük, míg Valentin kisherceg életének 8. hónapjában leginkább négykézláb, ringatózva érzi jól magát.
Gyerekkorom óta szeretem a nyüzsgést, a szervezést, a közösségi életet. Édesanyám orosz-töri szakos tanárként tanított engem is az általános iskolában, és ráadásul még az osztályfőnököm is volt. Nem volt olyan vészes, de mégis inkább a 7. osztálytól már egy hatosztályos gimnáziumba jártam, matek tagozatra Mosonmagyaróvárra.
Akkor indult Magyarországon a települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok szerveződése (más, mint a diákönkormányzat), amiben évekig a gimnázium mellett tevékenykedtem helyi és országos szinten is. Minden olyan programot megszerveztünk, ami érdekelt minket, fiatalokat, gyerekeket. Segítséget jelentett, hogy édesanyám a helyi művelődési ház igazgatójaként lehetőséget adott a kibontakozásra.
Aztán következett az ifjúsági klub, 1995-ben a klub szerezte meg az első olyan gépet a faluban, amelyről internetezni lehetett, ráadásul bárki számára elérhető formában. Ezekben az években éreztem rá az ifjúsági csereprogramok "szépségeire" :-), szerveztem utakat Romániába, Angliába, Dániába, Németországba - és a néptáncos vonalnak köszönhetően még Algériát is meghódítottuk. :-) Pályázatírásban akkoriban nagyon jó voltam, az utazások, a csereprogramok alatt köttetett barátságok, szerelmek, mind mind hatalmas motivációt jelentettek... :-)
Nagykorú lettem, a gimnázium után levelező tagozaton kezdtem Szombathelyen, illetve 1998 novemberében bt.-t alapítottam - amolyan kényszermegoldásként, mindenképpen dolgozni akartam már, a főiskola mellett, illetve a főiskolai kiadások előteremtése miatt. A vállalkozással kapcsolatban sok nehézség volt, kezdve a megbízható könyvelő felkutatásától az apeh ellenőrzésekig, nem éreztem magam biztonságban, szerintem sokkal több tudásra lett volna szükségem vállalkozói téren ahhoz, hogy ne legyek kénytelen alkalmazotti státuszban is munkát vállani.
A teleház lett aztán életem következő állomása, először helyi majd országos szinten is sikerült önkéntes munkát vállalni, aminek aztán az élet meghozta a gyümölcsét: részt vehettem egy dél-afrikai tanulmányúton, majd egy amerikai nemzetközi csereprogramot vonzottam be életembe. Emiatt kicsit csúszott a diploma megszerzése, de kis késéssel sikerült: művelődésszervező lettem, non-profit menedzser és térségfejlesztés szakirányokkal.
Közben c-kategóriás horvát néptáncoktatói végzettséget is szereztem Pécsett, alapfokú művészeti iskolában oktattam is 2 évig.
Falutévés műsorszerkesztéseket vállaltam, regionális hirdetési rendszer kidolgozásában és működtetésében vállaltam szerepet.
Kereskedő-boltvezető, majd vendéglátó-üzletvezető okj-s képzésben is részesültem, a bezenyei művelődési ház pincéjében 2000-től internet kávézót - Holló Bár néven - üzemeltettem. Délutánonként nyitottam, mikor a fő munkahelyemen befejeztem a teendőimet, belefolyva az estébe, éjszakába.
2005-ben váltottam: non-profit szféráról a profitorientált világba kerültem, alkalmazotti státuszban - bár kötetlen munkaidőben - egy pénzügyi cég csoportvezetőjeként dolgoztam.
2006-ban elvégeztem az agykontroll tanfolyamot. Csodálatos élmény volt, minden napomat alapvetően meghatározza azóta az ott megismert szemléletmód, szerintem az ott tanult technikákat már születésünktől fogva tanulni, tanítani kellene...
A tanulás tanítása - szintén tanultam... :-)
Mostanában főállású anya vagyok, a picurokkal töltött idő minden pillanatát szeretném élvezni és tudatosan megélni, szóval jól érzem magam!
