A meglepetés lakás

Bevallom, kicsit lazítottam. :-)

Ennek oka egyrészt az, hogy Csilla megtalálta az oldalt; másrészt pedig az, hogy a felajánlásoknak köszönhetően úgy látom, valami elindult pozitív irányba, Csilla élete kibillent a holtpontból...

A háttérben folytatom a partnerek meghívását a kezdeményezés követésére, mindig találok új lehetőségeket... :-)

Sőt, elindultam az ingatlant felajánló hősünk irányába is, kicsit korábban, mint terveztem. Elképzelhető ugyanis - nagyon is -, hogy egészen más lehet a cserekereskedelem alapja, mint amit eredetileg kitaláltam. Az biztosnak látszik, hogy a cserekereskedelem marad... :-) ...

Szép napot!

vagyis Kőrösi Katalin... :-)

Igen, ez az anagramma megoldása is...

A bloggal kapcsolatos levelezések alapján úgy gondolom, itt az ideje néhány gondolatot írnom magamról:

30 éves nő vagyok. Életem egyharmadát Feri párommal töltöttem már, aki különlegességével úgy érzem örökre meghódított... Bella művésznő két és fél éves szülinapját hamarosan ünnepeljük, míg Valentin kisherceg életének 8. hónapjában leginkább négykézláb, ringatózva érzi jól magát. 

Gyerekkorom óta szeretem a nyüzsgést, a szervezést, a közösségi életet. Édesanyám orosz-töri szakos tanárként tanított engem is az általános iskolában, és ráadásul még az osztályfőnököm is volt. Nem volt olyan vészes, de mégis inkább a 7. osztálytól már egy hatosztályos gimnáziumba jártam, matek tagozatra Mosonmagyaróvárra.

Akkor indult Magyarországon a települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok szerveződése (más, mint a diákönkormányzat), amiben évekig a gimnázium mellett tevékenykedtem helyi és országos szinten is. Minden olyan programot megszerveztünk, ami érdekelt minket, fiatalokat, gyerekeket. Segítséget jelentett, hogy édesanyám a helyi művelődési ház igazgatójaként lehetőséget adott a kibontakozásra.

Aztán következett az ifjúsági klub, 1995-ben a klub szerezte meg az első olyan gépet a faluban, amelyről internetezni lehetett, ráadásul bárki számára elérhető formában. Ezekben az években éreztem rá az ifjúsági csereprogramok "szépségeire" :-), szerveztem utakat Romániába, Angliába, Dániába, Németországba - és a néptáncos vonalnak köszönhetően még Algériát is meghódítottuk. :-) Pályázatírásban akkoriban nagyon jó voltam, az utazások, a csereprogramok alatt köttetett barátságok, szerelmek, mind mind hatalmas motivációt jelentettek... :-)

Nagykorú lettem, a gimnázium után levelező tagozaton kezdtem Szombathelyen, illetve 1998 novemberében bt.-t alapítottam - amolyan kényszermegoldásként, mindenképpen dolgozni akartam már, a főiskola mellett, illetve a főiskolai kiadások előteremtése miatt. A vállalkozással kapcsolatban sok nehézség volt, kezdve a megbízható könyvelő felkutatásától az apeh ellenőrzésekig, nem éreztem magam biztonságban, szerintem sokkal több tudásra lett volna szükségem vállalkozói téren ahhoz, hogy ne legyek kénytelen alkalmazotti státuszban is munkát vállani.

A teleház lett aztán életem következő állomása, először helyi majd országos szinten is sikerült önkéntes munkát vállalni, aminek aztán az élet meghozta a gyümölcsét: részt vehettem egy dél-afrikai tanulmányúton, majd egy amerikai nemzetközi csereprogramot vonzottam be életembe. Emiatt kicsit csúszott a diploma megszerzése, de kis késéssel sikerült: művelődésszervező lettem, non-profit menedzser és térségfejlesztés szakirányokkal.

Közben c-kategóriás horvát néptáncoktatói végzettséget is szereztem Pécsett, alapfokú művészeti iskolában oktattam is 2 évig.

Falutévés műsorszerkesztéseket vállaltam, regionális hirdetési rendszer kidolgozásában és működtetésében vállaltam szerepet.

Kereskedő-boltvezető, majd vendéglátó-üzletvezető okj-s képzésben is részesültem, a bezenyei művelődési ház pincéjében 2000-től internet kávézót - Holló Bár néven - üzemeltettem. Délutánonként nyitottam, mikor a fő munkahelyemen befejeztem a teendőimet, belefolyva az estébe, éjszakába.

2005-ben váltottam: non-profit szféráról a profitorientált világba kerültem, alkalmazotti státuszban - bár kötetlen munkaidőben - egy pénzügyi cég csoportvezetőjeként dolgoztam.

2006-ban elvégeztem az agykontroll tanfolyamot. Csodálatos élmény volt, minden napomat alapvetően meghatározza azóta az ott megismert szemléletmód, szerintem az ott tanult technikákat már születésünktől fogva tanulni, tanítani kellene...

A tanulás tanítása - szintén tanultam... :-)

Mostanában főállású anya vagyok, a picurokkal töltött idő minden pillanatát szeretném élvezni és tudatosan megélni, szóval jól érzem magam!

akiről inas köt...

kalinkai őrsöt...

aki ősi lant kör...

kitől ön akar is...

Megfejtéseket várok - ma este 9-ig! :-)

"A nő olyan, mint a teafilter: csak akkor látod az erejét, ha forró vízbe teszed."
/Eleanor Roosevelt/

Az idézet olvasásakor kitaláljátok, kire gondoltam rögtön?

Hát persze, Csilla húgomra! :-)

A "Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvének felajánlásával kíván Csillának segíteni Szalkainé Tóth Tímea, Titi (www.lelekapolas.hu). A tanulmány gyakorlati útmutatóul szolgál az agresszió és a lehúzó manipuláció kezeléséhez.

Egy olvasó véleményének részlete a honlapról:
"Minden tudatos Nőnek ajánlom Titi elektronikus könyvét, mert olyan űrt tölt be a mai világban, amelyek életképesebbé, örömtelibbé és jóságosan hatékonnyá teszik az életünket, s nemcsak a miénket, hanem rajtunk keresztül a szűkebb és tágabb családunkét, a környezetünkét, a társadalmunkét.
Hiánypótló, mert az iskolai oktatásban nem tanítanak nekünk életkészségeket, főként nem énvédelmi mechanizmusokat." /Jakab Gyöngyi www.notudat.hu/

Csilla nevében is nagyon köszönöm ezt a kedves figyelmességet!

...írtam sms-ben Csillának ma hajnalban.

Néhány perce aztán, éjjeli műszak után telefonált Csilla: minden rendben, gyorsan elkészül, mert 8-kor indul Zsófival Siófokra. Húgom rendkívül izgatott, ötletel, tervez, kíváncsian várja a pénzügyi cég szakmai napján az előadásokat. Külön ajándék, hogy Zsófival együtt utazhat a rendezvényre...

Légy nyitott! - ennyi volt gyorsan a tanácsom, és már ment is készülődni... :-)

Legyen Neked is különleges a napod!

Csilla húgomtól tegnap éjjel e-mailt kaptam, a lényeget ollóztam:

"Sziasztok, drága családom!

Délután hazamentem, gondoltam elmegyek internetezni, de miután eldőltem egy picit, elaludtam. 7kor keltem, elkészültem, átjöttem Kata munkatársamhoz, itt van ingyen net, és így közelebb vagyok a központhoz is, ha hívnak, mert ugye 8tól már készenlétben vagyok.
...
Megtaláltam a meglepetést. Nem hívlak, mert szóhoz sem jutok:) Remegek, kirázott a hideg, bőgök, és fülig ér a szám:) (Nem hiszem, hogy ezt egyből felfogtam..nem tudom leírni, hogy mit érzek, mert ilyet még nem éreztem)
Eddig is tudtam, hogy most jön a java, nagyon oda kell figyelnem mindenre, és végig kell csinálnom, hogy jobb legyen..és nagyon akarom, hogy jobb legyen. Nagyon lelkes vagyok, és nagyon-nagyon boldog. KÖSZÖNÖM a segítséget, azt, hogy mellettem vagy mindig.Köszönök mindent!
...
Szeretlek titeket, nagyon nagynak érzem a szívem, a lelkem tele boldogsággal. Lehet, hogy össze-vissza írtam, próbáltam a gondolataimat egy csokorban gyorsan megosztani veletek!
..."

Érdemes lenne teljes terjedelmében közreadnom a levelet, de annyira személyes és szívhez szóló... :-) Komolyan mondom, zavarba ejtő. Aki kéri, továbbítom e-mailen... :-)

...egy visszajelzésre, amit megosztok Veletek:

"egyáltalán nem az "ingyen lakás" (amiért azért elég jól dolgozom...) a lényeg ebben az ötletben, hanem a képzelet, az álom szabadjára engedése, a kötöttségekből való kitörés lehetősége. Legyen hite másnak is teremteni, jót cselekedve segíteni, elhinni, hogy másképp is lehet, mint amit belénk neveltek az évek során, merjenek mások is kreatívak lenni."
 

Tegnapelőtt elutaztunk Budapestre, olyan izgatott és boldog voltam, mint a karácsonyi ajándékozás idején... :-)
Csilla éjjel ügyeletben volt a sofőrszolgálatnál, így csak akkor "jelentkeztünk be", mikor már az albérlet utcájában jártunk. Szép környezetben, családi házas övezetben, egy kétemeletes társasházban bérli a lakást. Váratlan érkezésünk kicsit balul sült el, mert Csilla elaludt közben, és emiatt - szerinte - nem úgy fogadott minket, mint ahogy szeretett volna. Pl.: nem söpört össze... Szerencsére ezen hamar túltettük magunkat...:-)

A lakás kellemes, jó elrendezésű, szerintem pont ideális húgomnak. Látszik persze, hogy lenne mit szépíteni, alakítani, egy-két bútor is elférne még, de ami fontos, az megvan. A konyha polcait kicsit feltöltöttük, míg Csilla a két picurral hancúrozott egyet.

Leültünk aztán Csillával, és elmondtam neki Himer Csilla és Szopper Zsófia felajánlását. Igyekeztem ügyesen felvezetni, érthetően fogalmazni, az előzményeket ismertetni és a meglepetés lakás tervéről nem beszélni... Sikerült is, a meglep-lakról még ebben a percben sem tud. :-) Tudni kell, hogy nincs internet-hozzáférés a lakásban, emiatt még nem volt lehetősége kutatni a neten. :-)

Meglepődött, és meg is ijedt kicsit a felajánlás hallatán, mert találkozott már, kapott már ilyen-olyan tippeket, tuti ötleteket, szuper ajánlatokat, kihagyhatatlan ígéreteket, amik aztán becsődöltek, nem teljesültek, elfelejtődtek... Ezen kicsit össze is kaptunk, mert nem értettem, miért kell szöszölni, mit kell mérlegelni egy ilyen helyzetben; szerinte pedig én el sem tudom képzelni, milyen kiszolgáltatott helyzetben van, nem tud és nem is teheti meg, hogy csapongjon...

Konkrétan, ugye most szombaton lesz az a pénzügyi képzés, Siófokon, amire részvételi lehetőséget kapott. Pénteken és szombaton éjjeles lesz a benzinkúton. Így kellene elmenni, illetve ami fontos: visszaérni a késődélutáni műszakkezdésre. Ha késik, kirúgják. Ha nem megy el a képzésre, sajnálni fogja, és tart attól, hátha ez feltétele a további segítségnek Csilla és Zsófi részéről.

Nem tudom már Nektek igazából továbbadni azt a sírással, nevetéssel, megsértődéssel és ölelgetésekkel jócskán felturbózott másfél-kétórás beszélgetést... Végülis örültem, mert végre egy légtérben voltunk.

Természetesen köszönettel és nagy örömmel fogadja a felajánlást, tisztában van vele, hogy kemény és kitartó munkával, alapjaiban fogja megváltoztatni az életét, amire elengedhetetlenül szüksége van.

Hétfőn reggel aztán üzent: "ma éjjel végre tudtam aludni..."

Tegnap megosztottam Csillával a felajánlás részleteit, és bizony, minden segítséget köszönettel elfogad! Nagyon örülök ennek, már ezt egy részeredménynek tekintem. :-)

A részletekről este még írok, mert pozitív - negatív érzelmekkel túlfűtött beszélgetés volt... megér egy újabb posztot.

Holnap, azaz vasárnap utazunk Anyuval és két gyermekemmel Budapestre, találkozunk végre Csillával.

Himer Csilla és Szopper Zsófia felajánlását mindenképpen személyesen osztom meg vele a holnapi nap folyamán.

Hogy beavassam-e a meglep-lak kezdeményezésbe, még nem döntöttem el...

az alábbi nagylelkű és mindent megalapozó felajánlásért:

...azon gondolkoztam, mennyi mindent tudnék és kellene is írnom még, hogy pontos képet tudjak adni a helyzetünkről; nehéz röviden és tömören fogalmazni, mikor hosszú éveket, azok történéseit, tapasztalatait szeretném leírni.

Jöjjenek további gondolatok, apránként kitérek minden fontos részletre is:

Egy e-mailben írták: "Ami viszont még jobban kitűnt a leveledből, hogy ez az egész ügy Neked sokkal fontosabb, mint a húgodnak, lévén Te találtad ki."

Válaszom: "Húgom nem tud erről a kezdeményezésről. Ő eldöntötte, mindenképpen Budapesten fog élni... Tudom, hogy akkor ez így is lesz.
A napi kapcsolat és a fizikai jelenlét, együttlét hiányzik leginkább nálunk, nekünk. Ez megfizethetetlen, pénzben nem mérhető, nehezen pótolható. Pótolható? Közel 200 km választ el minket, ez tény. Hiányzik, hogy többet beszélgessünk, hiányzik ő maga. Távolról és hosszútávon ezt a jellegű segítséget találtam ebben a helyzetben megvalósíthatónak, értékesnek, maradandónak, napi öleléssel vetekedőnek. Úgy látom, ebben az esetben a "minden támaszt" jelentené a lakás.
Egy benzinkúton és egy sofőrszolgálatnál dolgozik, és a több munka, több pénz nem megoldás. Technika kell, amivel a mókuskerékből kikerül. Biztos vagyok benne, hogy pénzügyi képzésre nyitott.
Olyan helyzetekbe került az utóbbi 4 évben, amit másnak egész életében nem kavar az élet. És nem adja fel. Nekem ez tetszik, ezért szánok rá időt, energiát."
 

Köszönöm a visszajelzéseket, a támogató leveleket, az előrevivő kérdéseket és a hasznos tanácsokat!

Természetesen megválaszolom e-mailben a kérdéseket, és úgy döntöttem, itt a blogban is megjelentetem ezeket a pontosító, részletező kiegészítéseket.

Az első kérdés: húgod mit tesz saját magáért, és hogy változzon a helyzete?

Válaszom: Köszönöm kérdésedet, egyértelműen azért segítek neki, mert úgy látom, az elmúlt 4 évben kitartóan küzd az előbbre jutásért, de... Egyik korábbi albérletét például egy fiatal párral osztotta meg, hogy kiadásait csökkentse, pár hónap után munkából hazaérve üres lakás fogadta, a barátnak hitt pár (is) eltűnt. Később egy komoly(nak vélt) kapcsolatából neki maradt a jóhiszeműen vállalt autóhitel, a fiú vitte az autót. Emiatt már egy gyorshajtásért kiszabott büntetés is húgomnak jutott... Kiadásai fedezésére kénytelen volt néhány hónapra olyan munkát is elvállani, ahol nem jelentették be...
Örömmel mesélte, hogy előléptették üzletvezetővé egyik munkahelyén, 28 napot dolgozott, mert saját munkanapjai mellett minden műszakváltásért is felelős volt, és hetvenezer forintot kapott. Kevesebbet, mint korábban...
Lakáshitelt egyedül, rövid bejelentett munkaviszonya miatt és önrész nélkül nem tud felvenni, fizetését már hónap elején tudja, mire kell szétosztania.
 
Húgom egyszer visszaköltözött szüleinkhez, de a kis faluban nem érzi jól magát. Ötödikes kora óta Budapesten tanult (horvát kéttannyelvű iskolába járt), megszerette, megszokta a fővárosi életet.  Érettségizett, lakberendező végzettsége van, horvátul és szerbül anyanyelvi szinten beszél, angolul alapfokon. Jelenleg két munkahelye van, főállásban egy benzinkúton és mellékállásban egy sofőrszolgálatnál dolgozik. Most éppen egyedül él egy albérletben. Egyik nap szárnyal, másik nap inkább fel sem hív a kilátástalanság miatt...
 
Két kisgyermekemmel (2 és fél éves és 7 hónapos) gyed-en vagyok itthon, igazából ennek köszönhetően az elmúlt egy évben kezdtem érdeklődni a pénzügyi módszerek, stratégiák, megoldások, lehetőségek iránt. Rájöttem, hiába diplomáztam, analfabéta vagyok pénzügyekből. Félreértés ne essék, megvan mindenünk, egyre gazdagabbak vagyunk (már kimerem mondani), bőségben élünk, boldogok vagyunk párommal és a babákkal. Úgy látom - mióta ezzel a témával foglalkozom -, hogy ha megtanultuk volna pénzügyeink menedzselést, más lenne az életünk. Ez hiányzik az oktatásból, emiatt van szerintem húgom is ebben a helyzetben. Minden könyvet amit elolvasok, Édesanyámnak is adom tovább, mert bizony a szülőktől kaptuk az alapokat. Szerencsére nyitott a tanulásra, megdöbbenve olvassa a meggyőződésétől merőben eltérő gondolatokat. Emellett kezdem azt látni, hogy húgom a több munkával sem jut előbbre, mert toldozgat-foltozgat, csak fut a mókuskerékben. Emiatt fontos neki is a pénzügyi képzés...

A következő e-maillel kerestem meg honlap- és blogtulajdonosokat:

Kőrösi Katalin vagyok. Húgom egészséges, életerős, húszas éveiben járó fiatal lány. Néhány éve él és dolgozik Budapesten, ahol az albérlet és annak fenntartása elnyeli megtakarításra szánható pénzét. Elhatároztam, húgomat hozzásegítem egy saját lakás megszerzéséhez. Kézzelfogható pénz nélkül - a pénz amúgy is csak egy gondolat-, cserekereskedelemmel.
Munkádat, eredményeidet figyelembe véve gondolom, Te nyitott vagy az ilyen történetekre, honlapod olvasóinak megerősítést adhat: különleges ötlet, biztos elhatározás, tudatos lépések, kitartó munka elvezet a sikerhez. Bármilyen cél elérhető így, az enyém elég egyedi, meghökkentő, így biztos vagyok benne, hogy nagy érdeklődésre számíthatok.

Tervem a következő:
Az ingatlanberuházó felé egy lakásért cserébe extra megjelenési lehetőséget kívánok felajánlani, ehhez kérem a Te segítségedet is.
Számításaim szerint 20-25 partnerhonlappal, egyenként átlagosan 4-5000 hírlevél olvasóhoz eljuttatott tájékoztatóval viszonozható az az érték, amit a lakás jelent. Az ingatlantulajdonos így egy nagyszerű hirdetési lehetőséghez jut, nem a megszokott módon és formában. Olyan célközönséghez jut el a lakást felajánló cég híre, akiket érdekel és ösztönöz a vállalkozás, a befektetés, a pénz, a gazdagodás témaköre.
Ilyen partnernek kérlek fel Téged, cserébe az alábbiakkal “fizetek”:
A különös kezdeményezés hatására honlapod, blogod látogatottsága és ennek következményeként forgalmad is nagy valószínűséggel nő majd. (A cikket, blogbejegyzést szívesen megírom, és eljuttatom Hozzád, amit aztán felhasználhatsz.)
Olvasóidnak ez a kezdeményezés fontos megerősítés lehet a mindennapokban olvasott, hallott elméleti lehetőségeket követően.
Együttműködésedért cserébe a tervvel foglalkozó blogon és néhány hónap múlva megjelenő könyvemben is népszerűsítem honlapod linkjét, vállalkozásod elérhetőségét. (Könyvem címe: Gazdag baba - Boldog baba, azaz tudatos, irányított gondolatok használata születéstől fogva...) Természetesen egy tiszteletpéldánnyal is megköszönöm majd segítőkészségedet, amit akár személyesen is átvehetsz majd a lakásavató bulin.
Csilla húgomtól a következőt kérem majd cserébe: a lakás használatba vételét követően vegyen részt egy pénzügyi képzésen, amit már régen meg kellett volna kapnia - mint az emberek többségének is... A felszabaduló összegből - a bérlet alól mentesülve - adományozzon minden hónapban rászoruló szervezeteknek, segítő közösségeknek. A meglepetés lakás honlapján erről minden hónapban adjon hírt.

Konkrét kérdésem Hozzád: hírt adnál-e honlapodon, blogodban erről a kezdeményezésről olvasóidnak? Számíthatok-e, hivatkozhatom-e Rád is partnerként ebben az ügyben? Ha igen, kérlek jelezd e-mailen, melyik honlapodat/honlapjaidat, blogodat szánod partnernek. Ha ajánlasz még valakit, külön megköszönöm! A szervezési feladatok miatt kérlek pár napon belül, legkésőbb szeptember 20-ig tisztelj meg válaszoddal.
 
Köszönettel,
az együttműködés reményében,
 
Kőrösi Katalin

A csere alapját olyan áru képezheti, amiből tulajdonosának feleslege van. - olvasom a wikipédia oldalán.

Csere alapja lehet még szerintem az is, ami felesleges. Milyen érdekes, mekkora különbség van a felesleg és a felesleges között?!
 

A felesleg pluszt jelent, a felesleges hiábavaló, értéktelen - legalábbis gyakrabban használjuk szerintem negatív jelentéstartalommal.

Mit adnál szívesebben? Felesleget vagy feleslegeset?

Lehet ez a kettő mégis ugyanaz?

A csere, mint fizetőeszköz. A csere, pénz helyett.

Alakul a tervem, úgy látom, a lakást cserekereskedelemmel tudom megszerezni testvéremnek.

A tudat, a ráébredés, hogy az ötletemhez nem szükséges kézzelfogható pénz, annyira felemelő érzés, kezdem hinni, hogy a pénz tényleg csak egy gondolat!

Két fél között közvetítek majd, megszervezem az együttműködésüket.

Érdekes, mindkét félnél a hirdetés, a népszerűsítés a hajtóerő.

Cserekereskedelem. Tetszik ez a kifejezés. :-)

4-én, szombaton kaptam, vonzottam magamhoz ezt a cserekereskedelmes ötletet, és azóta legszívesebben csak ezzel a feladattal foglalkoznék. :-)

Szinte lázban égek, lelkesít és szervezésre ösztönöz a tervem. Éjjel is pörgött az agyam...

Tegnap pedig megértettem, kisfiam, a majdnem 7 hónapos baba, akit szoptatok, belőlem táplálkozik, miért lázasodhatott be az ötlet születését követő napra, vasárnap estére... Más tünet nincs. Döbbenetes kapcsolat van, lehet kettőnk között, szerintem ez bizonyíték erejű.

Hatalmas erőm van. Hatalmas erőnk van.

...mindig jól jönnek. Ha rátaláltál erre blogra, és van előrevivő, segítő gondolatod, kérlek írd meg egy hozzászólásban.

Köszönöm!

Megérdemli, hogy biztonságban érezhesse magát, nyugodtabban dolgozhasson, építse tovább életét. Ehhez az alapvető elem: a saját tulajdonú lakás.
Jelenleg fizetésének több - jóval több -, mint felét a bérelt lakásra és annak költségeire költi.

Ennek a helyzetnek a megváltoztatását kezdtem el...

Az ötlet maga szeptember 4-én, egy szombati napon született. :-)

Kezdem azzal, nagyon szeretem a testvéremet. És talán most írtam le először ezt a mondatot. Érdekes. Talán azért, mert természetes. Ezentúl többször fogom mondani is neki, hogy szeretem, és fontos nekem.

Az időmet, energiámat, eszemet ajánlom fel neki, ezeket hívom segítségül, hogy a meglepetés - a budapesti lakás - minél hamarabb örömet okozhasson húgomnak.

Mégpedig a nagybetűs. Csilla húgom "kóstolgatja" az Életet már évek óta, gyűjti a tapasztalatokat rendesen... :-) Röviden leírva helyzetét szerintem az "egyszer fenn, egyszer lenn" is találó, vagy mondhatom úgyis, a híres hullámvölgyek világában él.

Nulláról indulni nem könnyű, ezt elismerem, ezért segítek neki. Ő még nem tudja. Túl korán nem is szeretném elárulni neki, milyen meglepetéssel készülök számára.

Lakást teremtek neki Budapesten.

A csere alapját olyan áru képezheti, amiből tulajdonosának feleslege van. - olvasom a wikipédia oldalán.

Csere alapja lehet még szerintem az is, ami felesleges. Milyen érdekes, mekkora különbség van a felesleg és a felesleges között?!
 

A felesleg pluszt jelent, a felesleges hiábavaló, értéktelen.

Mit adnál szívesebben? Felesleget vagy feleslegeset?

Lehet ez a kettő mégis ugyanaz?

A csere, mint fizetőeszköz. A csere, pénz helyett.

Alakul a tervem, úgy látom, a lakást cserekereskedelemmel tudom megszerezni testvéremnek.

A tudat, a ráébredés, hogy az ötletemhez nem szükséges kézzelfogható pénz, annyira felemelő érzés, kezdem hinni, hogy a pénz tényleg csak egy gondolat!

Két fél között közvetítek majd, megszervezem az együttműködésüket.

Érdekes, mindkét félnél a hirdetés, a népszerűsítés a hajtóerő.

Cserekereskedelem. Tetszik ez a kifejezés. :-)