Köszönöm a visszajelzéseket, a támogató leveleket, az előrevivő kérdéseket és a hasznos tanácsokat!
Természetesen megválaszolom e-mailben a kérdéseket, és úgy döntöttem, itt a blogban is megjelentetem ezeket a pontosító, részletező kiegészítéseket.
Az első kérdés: húgod mit tesz saját magáért, és hogy változzon a helyzete?
Válaszom: Köszönöm kérdésedet, egyértelműen azért segítek neki, mert úgy látom, az elmúlt 4 évben kitartóan küzd az előbbre jutásért, de... Egyik korábbi albérletét például egy fiatal párral osztotta meg, hogy kiadásait csökkentse, pár hónap után munkából hazaérve üres lakás fogadta, a barátnak hitt pár (is) eltűnt. Később egy komoly(nak vélt) kapcsolatából neki maradt a jóhiszeműen vállalt autóhitel, a fiú vitte az autót. Emiatt már egy gyorshajtásért kiszabott büntetés is húgomnak jutott... Kiadásai fedezésére kénytelen volt néhány hónapra olyan munkát is elvállani, ahol nem jelentették be...
Örömmel mesélte, hogy előléptették üzletvezetővé egyik munkahelyén, 28 napot dolgozott, mert saját munkanapjai mellett minden műszakváltásért is felelős volt, és hetvenezer forintot kapott. Kevesebbet, mint korábban...
Lakáshitelt egyedül, rövid bejelentett munkaviszonya miatt és önrész nélkül nem tud felvenni, fizetését már hónap elején tudja, mire kell szétosztania.
Húgom egyszer visszaköltözött szüleinkhez, de a kis faluban nem érzi jól magát. Ötödikes kora óta Budapesten tanult (horvát kéttannyelvű iskolába járt), megszerette, megszokta a fővárosi életet. Érettségizett, lakberendező végzettsége van, horvátul és szerbül anyanyelvi szinten beszél, angolul alapfokon. Jelenleg két munkahelye van, főállásban egy benzinkúton és mellékállásban egy sofőrszolgálatnál dolgozik. Most éppen egyedül él egy albérletben. Egyik nap szárnyal, másik nap inkább fel sem hív a kilátástalanság miatt...
Két kisgyermekemmel (2 és fél éves és 7 hónapos) gyed-en vagyok itthon, igazából ennek köszönhetően az elmúlt egy évben kezdtem érdeklődni a pénzügyi módszerek, stratégiák, megoldások, lehetőségek iránt. Rájöttem, hiába diplomáztam, analfabéta vagyok pénzügyekből. Félreértés ne essék, megvan mindenünk, egyre gazdagabbak vagyunk (már kimerem mondani), bőségben élünk, boldogok vagyunk párommal és a babákkal. Úgy látom - mióta ezzel a témával foglalkozom -, hogy ha megtanultuk volna pénzügyeink menedzselést, más lenne az életünk. Ez hiányzik az oktatásból, emiatt van szerintem húgom is ebben a helyzetben. Minden könyvet amit elolvasok, Édesanyámnak is adom tovább, mert bizony a szülőktől kaptuk az alapokat. Szerencsére nyitott a tanulásra, megdöbbenve olvassa a meggyőződésétől merőben eltérő gondolatokat. Emellett kezdem azt látni, hogy húgom a több munkával sem jut előbbre, mert toldozgat-foltozgat, csak fut a mókuskerékben. Emiatt fontos neki is a pénzügyi képzés...