Csilla húgomtól tegnap éjjel e-mailt kaptam, a lényeget ollóztam:
"Sziasztok, drága családom!
Délután hazamentem, gondoltam elmegyek internetezni, de miután eldőltem egy picit, elaludtam. 7kor keltem, elkészültem, átjöttem Kata munkatársamhoz, itt van ingyen net, és így közelebb vagyok a központhoz is, ha hívnak, mert ugye 8tól már készenlétben vagyok.
...
Megtaláltam a meglepetést. Nem hívlak, mert szóhoz sem jutok:) Remegek, kirázott a hideg, bőgök, és fülig ér a szám:) (Nem hiszem, hogy ezt egyből felfogtam..nem tudom leírni, hogy mit érzek, mert ilyet még nem éreztem)
Eddig is tudtam, hogy most jön a java, nagyon oda kell figyelnem mindenre, és végig kell csinálnom, hogy jobb legyen..és nagyon akarom, hogy jobb legyen. Nagyon lelkes vagyok, és nagyon-nagyon boldog. KÖSZÖNÖM a segítséget, azt, hogy mellettem vagy mindig.Köszönök mindent!
...
Szeretlek titeket, nagyon nagynak érzem a szívem, a lelkem tele boldogsággal. Lehet, hogy össze-vissza írtam, próbáltam a gondolataimat egy csokorban gyorsan megosztani veletek!
..."
Érdemes lenne teljes terjedelmében közreadnom a levelet, de annyira személyes és szívhez szóló... :-) Komolyan mondom, zavarba ejtő. Aki kéri, továbbítom e-mailen... :-)