Tegnapelőtt elutaztunk Budapestre, olyan izgatott és boldog voltam, mint a karácsonyi ajándékozás idején... :-)
Csilla éjjel ügyeletben volt a sofőrszolgálatnál, így csak akkor "jelentkeztünk be", mikor már az albérlet utcájában jártunk. Szép környezetben, családi házas övezetben, egy kétemeletes társasházban bérli a lakást. Váratlan érkezésünk kicsit balul sült el, mert Csilla elaludt közben, és emiatt - szerinte - nem úgy fogadott minket, mint ahogy szeretett volna. Pl.: nem söpört össze... Szerencsére ezen hamar túltettük magunkat...:-)
A lakás kellemes, jó elrendezésű, szerintem pont ideális húgomnak. Látszik persze, hogy lenne mit szépíteni, alakítani, egy-két bútor is elférne még, de ami fontos, az megvan. A konyha polcait kicsit feltöltöttük, míg Csilla a két picurral hancúrozott egyet.
Leültünk aztán Csillával, és elmondtam neki Himer Csilla és Szopper Zsófia felajánlását. Igyekeztem ügyesen felvezetni, érthetően fogalmazni, az előzményeket ismertetni és a meglepetés lakás tervéről nem beszélni... Sikerült is, a meglep-lakról még ebben a percben sem tud. :-) Tudni kell, hogy nincs internet-hozzáférés a lakásban, emiatt még nem volt lehetősége kutatni a neten. :-)
Meglepődött, és meg is ijedt kicsit a felajánlás hallatán, mert találkozott már, kapott már ilyen-olyan tippeket, tuti ötleteket, szuper ajánlatokat, kihagyhatatlan ígéreteket, amik aztán becsődöltek, nem teljesültek, elfelejtődtek... Ezen kicsit össze is kaptunk, mert nem értettem, miért kell szöszölni, mit kell mérlegelni egy ilyen helyzetben; szerinte pedig én el sem tudom képzelni, milyen kiszolgáltatott helyzetben van, nem tud és nem is teheti meg, hogy csapongjon...
Konkrétan, ugye most szombaton lesz az a pénzügyi képzés, Siófokon, amire részvételi lehetőséget kapott. Pénteken és szombaton éjjeles lesz a benzinkúton. Így kellene elmenni, illetve ami fontos: visszaérni a késődélutáni műszakkezdésre. Ha késik, kirúgják. Ha nem megy el a képzésre, sajnálni fogja, és tart attól, hátha ez feltétele a további segítségnek Csilla és Zsófi részéről.
Nem tudom már Nektek igazából továbbadni azt a sírással, nevetéssel, megsértődéssel és ölelgetésekkel jócskán felturbózott másfél-kétórás beszélgetést... Végülis örültem, mert végre egy légtérben voltunk.
Természetesen köszönettel és nagy örömmel fogadja a felajánlást, tisztában van vele, hogy kemény és kitartó munkával, alapjaiban fogja megváltoztatni az életét, amire elengedhetetlenül szüksége van.
Hétfőn reggel aztán üzent: "ma éjjel végre tudtam aludni..."
